Díszpolgárok

Dr. Zsilavi Fábián

Díszpolgár (2014)

Fél évszázada háziorvos Héderváron dr. Zsilavi Fábián. A 74 éves doktor talán nem a legidősebb gyakorló orvos, ám minden bizonnyal a legtapasztaltabbak közül való. Ötven éve a héderváriakat szolgálta, sőt, időnként még a környékbeli települések lakóit is gyógyította.

Mindig is orvos szerettem volna lenni, már gyermekkorom óta. Négyen nevelkedtünk testvérekként Horvátkimlén, s engem, mint a legnagyobbat, szüleim szerettek volna mielőbb keresőként látni. Ezért ipari tanulónak írattak volna. Egy hétig sírtam azért, hogy engem mégiscsak engedjenek gimnáziumba. Végül ezt sikerült is elérnem: Mosonmagyaróváron érettségiztem, majd Pécsett szereztem orvosi diplomát. A pályámat Győrben a belgyógyászaton kezdtem, ám miután kiderült, megüresedett a háziorvosi praxis Héderváron, tudtam, hogy ott a helyem. Az akkori megyeszékhelyi főorvos úgy búcsúztatott: „Majd úgyis visszajössz." Hát nem így lett! – nosztalgiázik a héderváriak családorvosa. 

Zsilavi doktor, mint mondta, korábban 24 órás, évi 12 havi szolgálatot jelentett háziorvosnak lenni. Ma már csak a héderváriak orvosa, de volt olyan időszak, hogy nyolcezren tartoztak körzetéhez Ásványráróról, Lipótról és Darnózseliről.

Orvosnak lenni a legcsodálatosabb hivatás: mások testi, lelki ügyeivel foglalkozni, azon segíteni együtt érzően. Az, hogy ma is pályán lehetek, részben annak is köszönhető, hogy vegyes körzetben tevékenykedek: a gyermekek mosolya sok erőt ad nekem – vélekedett dr. Zsilavi Fábián, akinek tarsolyában számos anekdota is „lapul" az elmúlt fél évszázad történéseiből.

Ennyi év alatt nem is csoda, hogy szinte már családtagként fogadja a hozzá fordulókat, betegeket. Mint mondja, egy-egy páciense elvesztése napokig foglalkoztatja. És az, hogy a községben maradt ilyen hosszú ideig, annak köszönhető, hogy a héderváriakban becsületes, tisztelettudó embereket ismert meg, akiket megszeretett. 

S hogy meddig lehet ezt a szép hivatást művelni?

Amíg az egészségem és kedvem engedi, szellemileg frissnek mondhatom magam, maradnék a praxisomban.

Zsilavi doktor tesz is az egészségéért: kis páciensei mellett unokái is sok örömet jelentenek neki, továbbá kocog, úszik, sok gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt. 

Díszpolgári cím. A héderváriak az elmúlt félszáz esztendőben nyújtott segítségét díszpolgári címmel köszönik meg háziorvosuknak. 

Dr. Zsilavi Fábián - Fél évszazada gyógyítja a héderváriakat »

Dr. Timaffy László (1916-2002)

Díszpolgár (1991)

Tündér piros csizmában

Hol a legfeketébb a menyasszony? Kikérőknek való a találós kérdés, mindamellett könnyű rá a válasz: a négereknél. Mit nem teremtett az Isten? Herélt malacot. Ha megmarad a világ, a késői huncutok szájából ezek ezeregy év múlva ugyanígy hangzanak. Igaz, a tarlót nem bőgőgráblával húzzák, kepét nem raknak, abroszból csandért nem kötnek, a hala t se fülesben viszik. Vizek titkát kereste, tanárnak adta a fejét, a néprajz tudósa lett dr. Timaffy László.

A Szigetköz, a Hany, a Rábaköz szerelmese bújta az Aranykert bügecseit, szigeteit; döglött vizeket, holtágakat járt, emlegették neki, hogy az az óriás viza, amit Bagamérnél fogtak ki, úgy bőgött, mint egy borjú.

Dehogy emlékeztetem a korára a méltóságos tartású embert, az egykori csónakost, halászinast, aki szerint az ember élhet kenyér és víz nélkül, tûrhet rossz esztendõket, megaláztatásokat, ám nem tudja elviselni a gyûlölködést, a gonosz cselekedeteket, a remény nélküli világot.

Néha az aggódás nyomait látom az emberek arcán: mi lesz holnap? Vesznek álmok, szokások, lazulnak az egymás közti kapcsolatok. Pedig mindenki szeretné több jóval, kevesebb szomorúsággal élni az életét. Sok a teendő az együvé tartozás érzetének felkeltésében, ápolásában, abban, hogy a széthúzás, a gyûlölködés helyett valóban a megbékülés, a megértés legyen a középpontban. A magyar szellem Európát gazdagítja. A néprajz értékei azért fontosak, mert mindannyiunkat szolgálnak, megmutatják közös kincseinket, láttatják az emberi lét lényegét, folyamatát, mibenlétét.

Lángoló lelkesedés van Timaffy Lászlóban. Hivatás és munkaszeretet határozta meg évtizedeit. Sose tolta magát elõbbre, nem kapkodott közéleti hívságokra, hírnév után, nem halászta senki kegyét, csak szívós volt, makacs, kíváncsi. Ha olykor fölkereste az elismerés, örült neki. Azt mondják róla: ezen a vidéken egy európai. A kötelesség, a férfias szótartás embere, a kérdezõ, a kutató földrajzos, a népi tudást mélyen tisztelő vándor, akinek társaságában, adomái, történetei mellett mindenki jól érezheti magát. Együtt ülhet boszorkányokkal, tündérekkel, aranyászokkal.

Kötetre való anyagom van Nagy Ferencről. Rábapatonán élt, gyógyító ember volt, az utolsó besenyő táltos. Ugyancsak híres a kapuvári Sili János, a vitnyédi Tana János, a Rába mentén Fodor József. Följegyeztem róluk ezeregy dolgot, folyóiratokba, könyvekbe kerültek, oda a mondák, mesék, énekek. A nagy egészet kerestem mindig, igyekeztem látón látni a táj meg az ember egybefonódó életét.

A kivallatott múlthoz tartozik: apai nagyapja tanító, postamester, anyakönyvvezetõ, cikolaszigeti mindenes. Édesapja, édesanyja szintén nevelõ. Az anyai õsöktõl való a zenei képessége. Részt vett a népi írók mozgalmában, az egyetemi évek után Óváron tanított, népfõiskolát szervezett, aztán ráütötték a bélyeget - narodnyik, romantikus parasztimádó -, mindenfélének elmondták, utóbb, két diplomával favágó, kántor, segédmunkás az építõiparban. Szigethy Attilával gyerekkori barátok, ötvenhatért a büntetése másfél év fegyház, letölti, eltiltják katedrától, elõadásoktól, publikálástól. A raktárkezelõi tanfolyamtól nem.

Történet történet hátán

Engem a hit, a szeretet meg a család húzott át a nehézségeken. Felneveltünk a feleségemmel három gyereket. Örvendünk az unokáknak. Azért barangoltam, hogy az aprótájak régi élete ne menjen feledésbe, ne múljon az öregekkel együtt, mert szívbéli hagyatékunk; szegényebbek lennénk, ha veszni hagynánk. Minden dal, szó, szokás kincs, önbecsülésre nevel, teendőket ad, előítéleteket szüntet meg.

A világért sem mulasztaná el megemlíteni Barsi Ernõ és Morvai Péter baráti segítségét a nehéz időkben.

Valaha odacsavargott a cikolai halászokhoz, ment velük a nagy kerítésre. A kormányos Kelemen Viktor, teltek a bárkák, ették este a bundában sült halat, itták a Duna vizét.

A sérfenyőszigeti Nagy Sándor úgy tudta enni a halat, mint Móricz Zsigmond. Vagy jobban. Soós Antalnak a hetvenhetedik öregapja is pásztor. Isten nyugosztalja a vízi embereket, csordásokat, révészeket, akiket ismertem. Köszönöm nekik a kincseket, megőriztem, tovább adom az utánunk valóknak.

Csalogatós a néprajz, olyan, mint a rábaközi menyecske. Ékesek, édesek Timaffy László kistájai, elevenek az év és a család ünnepeinek szokásai, érték a nép művészete. A köveket, göröngyöket gyönyörű lábak érintik. A remény errefelé szálarany ruhájú tündér. Talán cikolaszigeti. Talán kapuvári. Csak az biztos: piros csizmában van.

1916-ban született Mosonszentandráson. 1934-ben érettségizett Mosonmagyaróváron a Piarista Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1939-től egyetemi tanársegéd, 1941-től óraadó tanár a Pápai Római Katolikus Iskolában, 1943-tól a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola egyetemi docense agrárföldrajz és agropedagógia tantárgyakban, ugyanakkor alapítója az Óvári Széchenyi Népfőiskolának. 1949-ben elbocsátják, ezért falusi kántor, favágó, segédmunkás Cikolaszigeten. 1951-től Győrben bolti eladó, a győrszigeti templom kántora. 1956-ban börtönbe zárják, szabadulása után 1959-től furulyatanárként dolgozott. 1965-től nyugdíjazásáig 1976-ig a győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző tanára volt. Nyugdíjazása után is aktívan kutatta a Szigetköz, a Rábaköz és a Hanság néphagyományának vallási, szellemi, tárgyi kincseit. Kitüntetéseinek és műveinek sokasága felsorolhatatlan. Talán csak egyet emelnék ki számunkra adott ajándékai közül: a Szigetközben gyűjtött népdalát szólaltatja meg a győri városháza toronyórája a nap minden órájában. Ha hallják, gondoljanak rá.

Az 1970-es években a televízió Röpülj, páva! című népdalvetélkedőjének hatására sorra alakultak az országban a pávakörök. Hédervár is gyorsan bekapcsolódott a mozgalomba, dr. Timaffy Lászlónak, a neves néprajzkutató tanárnak és feleségének a vezetésével. A Timaffy házaspár évek hosszú során át irányította a népdalgyűjtő és daloló közösséget. Hetenként jöttek össze, az asszonyok és férfiak az igazi népművészettel ismerkedtek meg itt, és a dalok segítségével őrizték meg, adták tovább Hédervár és a Szigetköz értékes népi hagyományait. Az összetartozás és örökségük őrzésének élményén túl nagy sikereket mondhattak magukénak a helyi és vidéki fellépéseiken. Műsoraikat a Magyar Rádió és a Televízió több ízben közvetítette. Dr. Timaffy Lászlót többek között pávaköri munkájának elismeréséért választották Hédervár díszpolgárává.

Moson Megyei Életrajzi Lexikon - Szombathelyi Ferenc »